Réz és Víz

Napjainkban a réz kiváló hő- és elektromos vezetőképessége, tartóssága és újrafelhasználhatósága okán többek között az építőipar egyik kedvelt alapanyaga: rézcső, rézhuzal, rézlemez formájában. A réz az épületgépészet egyik leggyakrabban használt csőanyaga világszerte.

Gyártófüggetlen, szabványosított csövek, szerelvények, segédanyagok
A rézcsövek, szerelvények, forrasztási segédanyagok gyártását és alkalmazásának feltételeit Magyarországon is európai szabványok szabályozzák: pl. az MSZ EN 1057 csőszabvány, az MSZ EN 1254-1 szabvány a kapillárisan forrasztható fittingekről, és az MSZ EN 1044 ill. MSZ EN 29453 szabvány a kemény ill. lágyforrasztó anyagokról rendelkezik. A fenti szabványok szerint gyártott csövek és idomok gyártótól, márkától függetlenül felhasználhatók, egymással csereszabatosak, kereskedelmi forgalomban egyszerűen beszerezhetők, még évtizedek múlva is lesz lehetőség a meglévő rendszer átalakítására, bővítésére. A műanyagalapú rendszerekről ez már nem egyértelműen mondható el.

A rézcsövek anyaga az MSZ EN 1057 szabvány szerint foszforral dezoxidált, nagytisztaságú réz (Cu + Ag min 99,90 % és 0,015 % ≤ P ≤ 0,040 %), amely anyagminőségnek Cu-DHP vagy CW024A a jele. Épületgépészeti installációs célra mindenképpen ajánlott minősítő intézetek (pl. a német RAL) által bevizsgált, a vonatkozó szabványok előírásain és követelményein túlmenő vizsgálati előírásoknak és követelményeknek is megfelelő, megbízható gyártók által forgalmazott rézcsövet, fittinget, forraszanyagot alkalmazni, és vásárláskor a minőségjelet keresni a termékeken. Magyarországon bármilyen építési célra szánt rézcsövet csak Építőipari Műszaki Engedéllyel (ÉME) lehet forgalomba hozni.




Ivóvízszerelésre vonatkozó legfontosabb tudnivalók összefoglalása

Folyási szabály
A tervezés és kivitelezés során figyelni kell néhány, csak a rézcsőre vonatkozó szabály betartására. Az első ilyen az úgynevezett folyási szabály, melynek értelmében rézcső után nem következhet horganyzott acélcső a víz folyásának irányában, ugyanis a vízben oldott oxigén hatására felszabaduló rézionok a horganyzott acélcső elektrokémiai korrózióját okozhatják. Ez vonatkozik ivóvíz-, használati melegvíz- és cirkulációs vezetékekre egyaránt. Zárt rendszerű fűtés esetén a réz és az acélradiátor vagy az acélcső szabadon összeszerelhető, ugyanis a rendszerben minimális a vízben oldott oxigén jelenléte, így nincs korróziós veszély.



Kötésmódok
Magyarországon a szabványok még nem tartalmaznak konkrét előírásokat a rézcsöves vízszerelésre. Az alábbiakban ismertetett előírások Németországban érvényesek a rézcsövekre, de természetesen ajánlott ezeket itthon is betartani:

• Forrasztás: Ivóvízvezetékek esetén a rézcsövek 28×1,5 mm átmérőig (beleértve) csak lágyan forraszthatók, e fölött megengedett a lágy- és keményforrasztás egyaránt. Lágyforrasztáshoz ajánlott forraszanyagok: S-Sn97Cu3 és S-Sn97Ag3. Fontos, hogy ivóvízszereléshez nem alkalmazható ólomtartalmú forraszanyag. Ivóvízszerelésnél fontos, hogy a folyasztószer vízben oldódó legyen, és szerelés után a rendszert át kell öblíteni.
• A keményforrasztáshoz (28×1,5 mm méret fölött) használandó folyasztószereknek szintén vízben oldhatóknak kell lenniük. Az ajánlott folyasztószer az FH 10 típusú. Az ivóvízszereléshez alkalmazható keményforrasz anyagok lehetnek foszfortartalmúak vagy ezüsttartalmúak. Foszfortartalmú forraszanyag és réz-réz kötés esetén nem szükséges folyasztószert alkalmazni.
• A présidomos kötés, mint a rézcsövek modern kötésmódja természetesen szintén alkalmazható vízszerelésnél. Az O gyűrű színe vízhez és fűtéshez fekete.
• Alkalmazható még ivóvízre a menetes, roppantógyűrűs és gyorscsatlakozós kötés.

Áramlási sebességek
Figyelni kell a megengedett áramlási sebességek betartására. Az MSZ EN 806-3 szabvány az „Épületen belüli, emberi fogyasztásra szánt vizet szállító vezetékek műszaki előírásai. 3. rész: csőméretezés. Egyszerűsített módszer” szerint ezek felszállóvezetékek, csatlakozóvezetékek esetén max. 2m/s, csatlakozás egy (utolsó) szerelvényhez max.: 4m/s, cirkulációs vezeték esetén 0,5 m/s. Ezen értékek csőanyagtól függetlenül érvényesek, a nagyobb sebességek minden csőben problémákat okozhatnak (zaj, korrózió).

A szakszerűtlen csőkötések belső felületének egyenetlenségei (sorja, forraszanyag maradvány) turbulens áramlást okozva szintén növelhetik az eróziós korrózió veszélyét. Ha forrasztópasztát alkalmazunk, azt mindig csak a cső külső felületére kenjük, soha ne az idomba.


Vízminőség, pangó víz, kórokozók szaporodása
A réz teljes mértékben korrózióálló az olyan ivóvízzel szemben, amely kielégíti „az emberi fogyasztásra szánt” vízminőségre vonatkozó 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet előírásait. E rendeletnek megfelelően a víz pH értéke 6,5 és 9,5 érték között kell legyen, így általános szabályként elfogadhatjuk, hogy ezen vízminőség esetén az ivóvíz biztonsággal vezethető rézcsőben. A saját kútból származó víz esetén csak a bevizsgált, 6,5- 9,5 pH értékű, egyéb módon nem agresszív vizet ajánlott rézcsőben vezetni.

Az oxigéntartalmú vízzel a rézcső rögtön az üzembe helyezés után reakcióba lép és a cső falán réz-oxidból (Cu2O) álló védőréteg alakul ki a használat során. Ez a védőréteg nagymértékben csökkenti a rézionok kioldódását az ivóvízbe, így az ilyen cső nagy biztonsággal teljesíti a Kormányrendelet által a réz mennyiségére az ivóvízben megszabott 2 mg/l határértéket. A végfelhasználók figyelmét fel kell hívni, hogy a stagnáló vizet a cső anyagától függetlenül ki kell ereszteni, ugyanis az esetleg több napon át a csövekben (réz, műanyag vagy acél) pangó víz emberi fogyasztásra nem alkalmas!

Kísérletekkel bebizonyított tényt, hogy a réz gátolja a baktériumok és egyéb kórokozók szaporodását. Környezeti szempontból is kifogástalan a rézcső, mivel akár egy generáción keresztül is tökéletesen tud működni, cseréje esetén nem szemét lesz belőle, hanem 100%-ban újra hasznosítják.